Ma 7-kor elmentem az előadásra, amely oly nagyon készültem (önéletrajz nem kellett). 2 óra hosszat tartott az előadás, melyből sikerült leszűrnöm, pénzügyi tanácsadói, elemzői munkára hívtak be. Ez az egyetlen nem irodai munka, amire eddig küldtem jelentkezést, vagy e-mailt, és egyből elkaptak. Nem hiszem el. Érdekes módon más jelentkezéseimre nem reagálnak. A szó szoros értelmében. Azért ma is elküldtem 3 jelentkezést, de félek, hogy ennek megint nincs értelme. Attól függetlenül reménykedek.
Hogy mi történt még ma? Kicsit javítgattam a textúrákat, és ennyi. Most, hogy itthon vagyok, rá kell jönnöm újra, hogy XY nem fog írni nekem. Akármennyire is szeretem, és rajongok érte, valami durva megvetést érzek. Tény, hogy koromhoz képest nem vagyok okos ember, de nem hiszem, hogy egy emberben csak ez számít. Elvégre lényegtelen.
Azt látom, hogy a karaktere fontosabb. Helyesebben a min. 4 karaktere fontosabb. Persze, ha ő ezt elolvasná, azt mondaná, féltékeny, agresszív, türelmetlen, erőszakos vagyok. Tény, hogy elvárom, hogy legalább néhány lüke szót odabökjön a köszönéseimre, kérdéseimre, óhajaimra. Nem. Erre nem kerül sor. Megvan az oka ennek is, de nem közli velem.
Számomra érthetetlen. Az internet az nem örök, bármely pillanatban elveszíthetünk egy jó oldalt, lefoglalhatnak egy szervert, összeomolhat egy online játékot kiszolgáló szerver. Én megmaradnék örökre.
Megmaradok örökre neked. A számodra.
Azok a karakterek nem azt fogják adni, amit én adnék/adhatnék. Azok nem fognak megvigasztalni szomorúságodban. Nem fognak veled együtt örömkiálltást hallattatni, ha a szükség hozza. Én meg arra törekedtem, és törekszem, hogy neked minden jó legyen.
Vajon olvasod mindezt? Légy jó mindhalálig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése