Rengetegszer szeretnék valakivel/valakikkel foglalkozni, és ez nem megy. Sokszor az a gond, hogy az illetékesek nem közlik velem, hogy nekik mikor lenne jó egy-egy beszélgetés, vagy mikor érnénk rá találkozni. Ehelyett inkább nem írnak, így kevesebb dolgot tudok róluk, nem fogom tudni, hogy milyen téma érdekli őket, és azt se fogom tudni, hogy miről beszéljek velük.
Ez szokott lenni a gond. Miről beszéljek? Helyesebben, miről beszéljünk? Beszélgetni csak úgy lehet, hogy ha mindkét fél rászánja magát. Tényleg. Egyesek mást hisznek, de ez csak így lehetséges. Megértem, hogy amikor én éppen írok nekik, akkor nem érnek rá, de miért nem mondják el? És ha akkor éppen nem érnek rá, akkor elvileg csinálnak valamit. Később elvileg fognak tudni mesélni nekem. S mégsem így szokott történni.
Unalmas. Érdektelen. Csak érdekbarátságok vannak ma már. Pedig régen rengetegszer vágytam rá, hogy mindkivel így-úgy beszélgetek, hallgatom, hogy miket csináltak, milyen élményben van részük, stb.
Élmény. Mindig van valami élménye az embernek. Sokan azt hiszik, hogy csak jó élmény van. Nem. Van rossz is. Azt is el lehet mesélni. A nagy pszichológusok szerint el is kell beszélni. Nem jó ha az ember a fájdalmait, gondjait, szomorúságait magába fojtja.
De akkor is. Még ígyis van mindenkinek jó élménye.
Nem mondod el? Nem beszélgetünk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése