Muscle

Épp az imént gondolkodtam azon, hogy hogyan értékeljem az esetet. Először szerettem volna röhögni rajta. Röhögtem is. Most meg szeretném felfogni. De azt hiszem, az emberek kiismerése nem egyszerű feladat.

Épp látom, hogy M. trikóban van. V. is arra néz, majd rám néz, mosolyog.
V.: -Nézd M.-t!-
Én: -Jaja!- nevetek. -M. izmul!-

Aztán szép lassan odamegyek M.-hez.
Én: -Cső M.! Feszítsé!-
Közben odaálltam mellé.

M. komoran néz, aztán csóválja fejét.
M.: -Gábor, ezt nem gondoltam volna rólad.-

Mély döbbenet. Először abban a hiszemben éltem, hogy M. megsértődött azért, mert csúfolódni, viccelni próbáltam vele.

Én: -Miért?-
M.: -Nem hittem volna, hogy irigyelsz.-

What The Fuck?

Én azt hittem, hogy nem irigyelem.
Ez volt az a pont, amit nem értettem. Jobb lett volna, ha nem kérdezek vissza...

M. nem veszi észre, hogy sokan viccelődnek vele. Nem is annyira rossz szándékból. Bár ott van az is, hogy nem érti senki M. értékrendjét, hiszen igazából teljesen felesleges... Ugyan mit ér az?
Mit érek én izommal?
Én Én vagyok így is. Nem tudok irigyelni másokat, hiába nem vagyok a világ legerősebb embere, hiába nem vagyok a világ legokosabb embere, DE Valakinek érzem magam.
Nem vagyok tökéletes, De tudok kritizálni, felismerem a saját hibáimat, és néha jó megérzéseim vannak arról, hogy a társadalom ugyanmár hogy gondol rólam....
Nem tudok irigyelni másokat, ellenben mindenkit tisztelek annyira, amennyire kell, de felismerem mindenki hibáit, ahogy az nekem is van.
De mindezek mellett Olyan Valaki vagyok, aki nem akar Más lenni, hanem Én akarok maradni.
Az a Felsőbbrendű Valaki, ami miatt megvan annyi önbizalmam, amennyi kell. Se több, se kevesebb...
Hibátlan én sem vagyok, de nekem ugyan nem ugattok!