Meg kell jegyezni, ez nem mindennapi. Van, amikor az ember csalódik valakiben, aztán egy-két dolgot nem ért. Először nem érti, hogy a másik miért nem tartja tiszteletben őt azok után, hogy haverok voltak hosszú időn keresztül. Aztán nem tudja tudtára adni a másik félnek, hogy bocs, ha nem vagyunk jóban, az nem jelenti azt, hogy gyökérnek kell lenned...
Aztán egy csapásra megjelenik valami. A másik fél mintha érezte volna, hogy igenis tartozik neked valamivel. Odaadja azt, amire vártál, legyen az bármi. Nem azért, mert kedves akart lenni, vagy mert jópontot akart szerezni. Hanem inkább a kötelességeinek beteljesítéséért, a tiszteletben tartás miatt. És ekkor nem azért örülsz, mert kaptál valamit, mert az a valami lehet értéktelen dolog is. Viszont örülsz neki, hogy igen, ő emlékezett rá, és megtette, amit kellett...
Jut eszembe... Spárta...
Vidd hírül vándor spártaiaknak. Megtettük, amit megkövetelt a haza!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése