- Megyünk az angol csoporttal egy elhagyatott helyen órára. A terem egy leroggyant épület volt. A tanárnő vagy velünk jön a sor végén, vagy késve érkezik oda.
- Mi ültünk padokban. Én középen, talán a 2. sorban ülök.
- Megkezdődik az óra. A tanárnő szép, csinos, de az arcára nem emlékszem. Huszonéves lehet. Most először értettem az angol órából valamit. Egész jól éreztem magam. A tanárnő néhány kérdésére válaszoltam.
- Kicsöngetés. Kicsit elszomorodok.
- Többiek, érdekes módon élen egy csoporttársammal (egyébként hölgy), elmentek óra végén, (ő rá elég sokat néztem), én meg valamiért lemaradtam.
- Vagy odamentem a tanárnőhöz beszélgetni, vagy egyszerűen együtt indultam el vele.
- Elkezdtünk ismerkedni. Tetszik az egyénisége. Néha ránéztem a mellére. Vagy meghívtam valahova egy üdítőre, vagy pedig sétáltunk a viszonylag furcsa kinézetű vidéken. Elmondtam neki a bánataimat. Ő is mesélt a bánatairól, de keveset. Beszélgettünk magunkról. Lelkileg közel érzem magamhoz, és megkedvelem őt. Átölelem valamiért. Szorítom. Szeretem.
- Átölelés közben a fejemet a keblére hajtom. Sírok. Nem tudom, hogy ő hogyan reagál, de még inkább megszeretem. Hagyta, hogy öleljem, és a fejemet a mellén tartsam.
- Először összekulcsolom a két kezemet, és úgy szorítom. Aztán simogatom a hátát, és a popsiját. Sima. Finom. Hihetetlen jó érzés. Nem bírom levenni a kezemet róla. Megpuszilom a nyakát, és a mellére is adok egy csókot.
- Egy-két szóra felhajtom a fejemet, és szót váltunk. Felnézek rá. Szemét nézem. Visszanéz rám. A szeme érzelemdús. Könnyezek.
- Kimarad valami, vagy ugrás történik.
- Egymás kezét fogjuk, érzem a keze melegét, nézem az arcát, de mégsem látom. Szép. Csinos. Nagyon szeretem. Megpuszilom az arcát sétálás közben.
- Beszélgetünk
Vége. Itt félbemarad a történet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése