Álom (2.)

• Van egy villám valahol. Nem tudom, hogy hol. Valamilyen úton módon megismerkedem egy nálam fiatalabb, középiskolás lánnyal.
• Egyik nap elkísértem őt. Összebarátkozunk. Megadom neki a címemet.
• Egy következő nap csöngetnek. Ő az. Kérdezem, hogy mi cél hozta erre?...
  
• Beengedem, körbevezetem a házban, legalábbis megmutatom neki azokat a helyeket, amelyek után ő érdeklődött. Először félek tőle, hiszen fiatal, és nem tudom, hogy mit akarhat. Lehet, hogy tönkretesz valamit.
• Meg akarja látogatni a fürdőszobát, de ebből vita bonyolódik ki. Én nem tudom, hogy miért akar a fürdőszobába menni, ő pedig nem mondja el. Végül ki sem derült. (Én először perverz dolgoktól féltem, ugyanis ezt részben elítélem, részben pedig nem akartam volna vele lefeküdni. Nehéz elmondani, hogy miért, így ezt nem is teszem meg. Másrészt, megint féltem attól, hogy széttör mindent.)
  
• A konyha, és a nappali között is kialakul egy vita, miszerint én nem vagyok vele elég kedves. Igazat adok neki, majd próbálom elengedni magamat. Lefekszem a márvány padlóra, és szerterakom a karjaimat, lábaimat. Elmondom neki, hogy mennyire nehéz így élni, és hogy mennyire nem vagyok önmagam. Mondom neki, hogy bírom őt, és kedves szeretnék vele lenni. Lefekszik ő is mellém, tisztes távolságra, és úgy beszélgetünk.
• Megkérdezi tőlem, hogy miért nincsen teli drága festményekkel a ház. Miért ilyen üres... Én mondom neki, hogy szeretem a nyers szépséget, és a régi otthonomban nem szerettem azt, hogy minden túl volt töltve, mindenhol sok minden volt, és rontott az összhangon. Szeretem ennek a háznak az ürességét. Na jó, azért picit túl üres, ezért lehet, hogy egy üres falra, melyet megmutatok neki, rakok egy nagy posztert. Elsőnek egy Max Payne 2-ős kép jut eszembe, amit a falra elképzelek.
• A beszélgetés valahol itt félbemaradt, és váltás történik.
• Másnap, vagy a további napok egyikén nagyon váratlanul újra becsönget. Ezúttal 2 barátnője is van a háttérben, amin külön felhúzom magam, de próbálom megőrizni a higgadtságomat. Mondom neki, hogy rossz időpontban jött, mert épp van egy vendégem, akivel ügyeket intézek. Ő egész jól fogadja a hírt, de azért erőlködik, hogy itt maradhasson. Én újra elkezdek félni, hiszen nem tudom, hogy mit akarhatnak, vagy mit fognak tenni. Ezért kitalálok valamit. Megbeszélem vele, hogy feljön a szobámba a két barátnőjével, és ha figyelmesen, normálisan végig tudják ülni a beszélgetést, akkor szabad a pálya. Ez persze sokféleképpen érthető, de szerintem ő nem gondolt semmi hülyeségre. Valóban megtörténik ez, míg én egy konkurens vállalat tulajdonosával, vagy igazgatójával beszélgetek. Valami fúzió, vagy felvásárlás lesz a téma. Az illető közli azon gondolatát, miszerint a hölgyeknek nem való a téma. Én mondom neki, hogy szó sem lehet róla, itt maradnak. Végül jelzem neki, hogy a számokat írja papírja. Itt a pénzügyi összegekre gondoltam. Valamiben megegyeztünk, és megbeszéltük, hogy majd folytatjuk részletesebben a dolgot. Elköszönök tőle, lekísérem a kapuig. Azután visszamegyek a szobába.
• Itt valami beszélgetés kezdek a lányokkal, vagy helyesebben A lánnyal. Gratulálok neki, és a barátnőinek, hogy végig tudták ülni csendben, és nyugisan. Végül emlékeim szerint egyszer röhögtek, de halkan.... Végignézek rajtuk, és gondolom magamban, hogy csinosak. Ezt közlöm is velük, amin kicsit elpirulnak, és röhögnek is. Eszembe jut, hogy mennyire furcsa helyzetben vagyunk, hiszen én sokkal idősebb vagyok, és jó körülmények között élek, ezek a lányok pedig lehet, hogy nem olyan gazdagok. Vajon mit akarhatnak tőlem?
• Valami olyasmit beszéltünk meg A lánnyal, hogy ők szeretnének fürödni a medencébe. Ez ellen annyira nem tiltakoztam. Megmutattam nekik a medencét.
• Itt egy ugrás történik.
• A lány megkérdezi, hogy miért vagyok vele ilyen hideg. Én nem tudok először válaszolni rá, kicsit meglepődöm. Aztán valamennyire elmondom neki, hogy a pénz nem boldogít, és hogy furcsa, hogy így meggazdagodtam. Azt is elmondom neki, hogy zavar a korkülönbség. Ő nem érti, majd magyarázom neki, hogy én régebben elleneztem a nagy korkülönbségű kapcsolatokat. Szerintem irreális, baromság. Biológiailag is katasztrófa (erre ferde szemmel néz), és egyébként sincs értelme, meg jövője. Biztos, hogy az ilyen kapcsolatokban nem szeretet/szerelem van, hanem más. Ekkor elkezdek kényesebben beszélni, amit szerintem nem kellett volna. Ő is furcsán néz, de türelmesen hallgat. Mondtam neki, hogy egy idősebb férfi, ha fiatal lánnyal jár, az azt jelenti, hogy az idősebb férfi egy szelekciós hulladék. Ő csak gyereket akar, kapásból szaporodna a párjával. Ez azért nem történik meg, mert tulajdonképpen ez esetben a férfiak várnak, hogy a csajuk felnőjön, és csak akkor csináljon nekik gyereket. Ezen nagyon ideges leszek, és nehezen tudom folytatni a mondókámat Neki. Aztán azzal folytatom, hogy a fiatalabbik lány menőségnek érzi azt, hogy idősebbel jár. De a lány meg nem gyereket akar, hanem azt hiszi, hogy a barátja felnőtt, érett, tökéletes pár. Tapasztalt. Ez nagyon nem így van. Valószínűleg a párja pont, hogy tapasztalatlan, hiszen szelekciós hulladék. Én a hasonló korúakból álló párkapcsolatok mellett állok. Erre Ő nem nagyon reagált. Megbántam, hogy így próbáltam neki magyarázni, és ki akartam oktatni.
• A beszélgetés mégiscsak folytatódik valahogy úgy, hogy attól még nem érti, hogy ő miért ne barátkozhatna velem. Én mondom neki, hogy barátkozhatunk persze, ez nem gond, de a kapcsolat....
  
• Itt van vége a történetnek. Nem tudom, hogy hogyan folytatódott, és félek, hogy a Vele való kapcsolatban rontottam, hisz megint pofáztam valami olyasmiről, ami kényes téma. Alig ismertem őt, és már felhoztam a kapcsolat témát.
  
• Van egy elveszett szála is a történetnek. Ennek az a lényege, hogy én az Ő lakásukban vagyok, és éppen vacsorázunk a szüleivel együtt. Az ennivaló finom. Témaként elhangzik az, hogy hogyan ismertük meg egymást, milyen körülmények között élek, és hogy ők milyen körülmények között élnek. Ezen elkezdtem gondolkodni. Bántott ez a pénzügyi kérdés...

Vége.