Család

Régóta szerettem volna erről írni, de sosem tudtam, hogy hogyan kezdjek neki, és mit írjak. Azt sem tudom persze, hogy kinek írjam, és miért... Már előre érzem az "előítéleteimet", a hülye képzelgéseimet stb. De nem baj. Megpróbálom leírni, amit leírok.

Családom:
Anyám: Igen. Ő kulcseleme a családnak. Részben azért, mert ő hozott a világra, részben pedig azért, mert ő a család kasszájának a vezetője. Ez elég nagy baj, mondom legalábbis én, de szerintem más is ezt mondaná. Katasztrófálisan vezeti a kasszát, és nem tudja beosztani a pénzt. Erről még majd írok.

Idősebbik nővérem: Ő csak féltestvérem, ezért részben emiatt nem szeretem annyira, részben amiatt, mert nem önzetlen velem szemben, nem kezel mindig emberként, nehezen ért meg, és értetlenkedik állandóan. Nagyon gyakran elfelejt engem, és minket. Itt most nem a születésnapra, meg ezekre gondolok. Szerintem igazán foglalkozni az emberekkel/családtagokkal hosszútávon kell. Avagy megbeszélni a fontos eseményeket, néha koop tevékenységeket csinálni, röhögni együtt, és mesélni. Ez. Nem az, hogy szia öcsi, bódog szüjinapót, itt a Jáááááték!. Ez még megalázó is.

Fiatalabbik nővérem: Őt rettenetesen imádom, annak ellenére, hogy erről ő kevésbé tud. Ha kiszakadok a családból, vele szeretném a leginkább tartani a kapcsolatot. Egyébként ő a legértelmesebb, és legtalpraesettebb is. Olyan igazán ember. Bár néha nehéz megérteni őt is, és neki is vannak hülyeségei. Igen, hülyeségei. Gondolok most a számítástechnikára. Nem az a baj, hogy nem ért hozzá (Ugyan, nem is várhatom el tőle, hogy hacker legyen), hanem az, hogy nem úgy áll hozzá, ahogy illene, és nem úgy kér segítséget, ahogy kellene, és nem úgy kér meg valamire, ahogy kellene. De nem baj. Ezek ellenére is szeretem, és csak én vagyok nagyon kritikus, amikor oltom a számítástechnika tudását.
Nagyon fontos emlékeim vannak róla, és talán azt tudom mondani, hogy erősen kötnek vele össze a szálak. Sajnos mostanság ez egyre kevésbé tükröződik. Pedig mennyire feltűnő, hogy a női ideálomat Ő róla alkottam. Ő volt az egyetlen számomra igazán hűséges, és aranyos nő. Nem azt mondom, hogy nincs más ilyen, hanem azt, hogy ő számomra betört az életembe. Nem tudom, hogy mennyire lehet ő tisztában ezzel. Már tervezgetem, hogy hogyan fogok foglalkozni a gyerekeivel. Ebből is látszik, hogy vele szemben önzetlen szeretnék lenni. Még ha nem is sikerül. Még ha nem is így szokott történni.

Apám: Ő igen furcsa ember. Kb. 9 éves voltam, amikor elment, majd talán 10,5 -11,5 éves koromig volt újra velünk. Mindebből az szűrhető le, hogy gyakorlatilag elfelejtett felnevelni, és nem foglalkozott velünk annyira sokat. De nem haragszom rá. Annyira felesleges mindenkit megutálnom a hibái miatt. Csoda, hogy apámat értem meg a leginkább. Talán, mert én is olyan lázongó egyéniség vagyok, mint ő. Talán mert értem, hogy mi baja voltam anyámmal, ami lassan az én bajommá is válik. Néha kicsit félek, hogy anyám úgy fog engem kidobni, mint ahogy apámmal azt tette. (Annak ellenére, hogy be kell látnom, apámat jogosan dobta ki.) Elég nehéz többet mesélnem róla, mert nincs semmilyen szemszög, amiből érdemes lenne most mesélni róla.

Szóval a család pénzügyi helyzete: Nehéz megmondani, hogy gazdagok, vagy szegények vagyunk, de nem is akarom megmondani. A gond nem az, hogy melyik/adott körbe tartozunk, hanem az, hogy alapvető fenntartásainkkal is gond van. Persze most megint ócsárolnám anyámat, hogy milyen rosszul ossza be a pénzét. De ez sajnos tényleg így van. Szerintem túl sokat költ bizonyos dolgokra (cigi, vendéglátó cikkek, stb.) Nemrégiben egy veszekedésben közölte, hogy nem vett magának egy ruhát sem az elmúlt időkben. Ez igaz, és ennek örülök, csakhogy ez nem menti fel semmi alól. Ugyanis naponta simán elszív egy doboz cigit, amit kb. 400 forint. 1 hónapra ez 12.000 forint, és szerintem kibaszott sok. Gyerekek. Számoljátok ki. Ennyi a villanyszámlánk. És persze, mondaná anyám, hogy cigizik, nem kerül sokba. Na és? Mindenkinek van függőszere. Na a faszt. Ez az, amit nem fogadok el. Igen. Most mindenki mondaná, hogy számítógépezek. Valaki számolja ki nekem a számítógépezésem költségeit. Mert mondom most, hogy nagyon alacsony, arról nem is beszélve, hogy egyik gépet sem én használom mindig, és különben is, próbálok takarékoskodni (készenléti állapot, monitor kikapcsolása, stb. ). Aki nem hiszi, járjon utána. Internetköltség? Kezdjük azzal, hogy egy normális ember normális árú netet fizet (3500 Ft. Ez sok? És tulajdonképpen még anyámnak is kell néha az internet... Arról nem is beszélve, hogy megint nem csak én internetezek.) Erről szerintem sokáig lehet beszélgetni. De egy kicsit ugorjunk témát.
Kölcsön pénz. Van amikor az ember szorult helyzetbe kerül (anyám "adósságba" verte magát), ezért felvesz kölcsönt hakra-vakra, és ígérgeti, hogy majd visszafizeti. Kezdjük azzal, hogy nem tudná visszafizetni, és nem is fogja visszafizetni. A legrosszabb, hogy mindenki tudni fogja, hogy én nem adtam anyámnak 100k-t, tehát önző barom vagyok. Ez igaz. De nem is igaz annyira. Ilyen körülmények között miért adjak pénzt? Anyám nem tudná kifizetni az egyetemi éveimhez esetleg szükséges költségeket, tehát jó okkal tartogatom a pénzt. Anyám eddig is félig-meddig fizette ki a kölcsönöket, tehát jó okkal félek, hogy nem kapom vissza a pénzemet. Nővéreim nem szoktak anyámnak kölcsönt adni, tehát nem érzem úgy, hogy nekem most kötelességem lenne pénzt adni. Anyám még csak meg se indokolta (teljesen), hogy miért kell neki 100k. Oké, hogy számlákat be kell fizetni, és? Komolyan. Ilyenkor, ha szükség lenne rám, kedvesek és aranyosak velem. De amint elmúlt az "önzetlenségem", rögtön én vagyok a világ legrosszabb embere. (Nos, ez igaz, de normális családban senkit sem baszogatnak.) Ja, és én már látom a következő 20-30 évet, amikor nekem "kéne" eltartanom anyámat. Ezt félig-meddig szeretném is megtenni, de kiváncsi vagyok, hogy mi lesz belőle. Meddig fogom tudni anyámat elviselni, és egyáltalán sikerül-e addig tanulnom, hogy "igazán" sokat kereshessek, és megengedhessem magamnak, hogy a drága anyucikámat is eltartsam. Itt most mondanom kéne, hogy én nem érzem úgy, hogy olyan jól tart engem anyám. Itt most nem a napi üdítőre gondolok. Nem, azt már nem sajnálom. De azt, hogy az osztálypénz nincs kifizetve, amikor a mindkettő nővéremnek ez járt, akkor nekem miért nem? Ilyenkor kéne lennem a család férfijának, és álljam meg a helyem. Igen. Ez van. Legyek egyszerre a család vezető férfija, de mégis fogadjam el, hogy kurvára nincs semmi szerepem. Minden döntést tőlem függetlenül hoznak meg. És én még agyalok agyon, hogy ha apám elment itthonról, akkor ugyebár én vagyok a férfi... Akkor ugyebár új szerepet kéne tisztességesen betöltenem, stb. De nem. Nem is engedik, hogy ezt megtegyem (annak ellenére, hogy néha nagyon megkövetelik), de már nem is akarom ezt megtenni... Szelekciós hulladék akarok lenni. El akarom felejteni a világot. El akarok tűnni innen. Nem e világra születtem én.