Őszi szünet

Számítottam rá, hogy ezt fogom magamban mondani mindig, de azért nézzük csak meg a dolgokat..
"A szünet a semmivel fog elmenni..."

Ugyebár múlthét csütörtökön kezdődött a szünet, és tart e hét végéig.

Múlthét szerdán elmentem Dáviddal sétálni, meg beszélgetni a Gellért-hegyre, és a Feneketlen tóhoz.
Csütörtökön megcsináltam Beáéknak a számítógépet.
Pénteken voltam Beánál, megnéztük a L'ecsót, meg miegyéb.
Vasárnap voltam focizni Vérmezőn.
Hétfőn átjött Dávid, és beszélgettünk, meg egyebek.
Kedden volt csapattalálkozó, amin elvileg megbeszéltük a problémákat, több-kevesebb sikerrel.
Tegnap ügyet intéztem, meg találkoztam Beával.
Ma pedig voltam teremben röpizni-focizni-kosarazni. (Kicsit fáradt is vagyok emiatt, de nem baj... Jól esett ez a kis mozgás..)

Magyarul, ha jól átnézzük a dolgot, nem csináltam semmi értelmeset... Hmm... ez várható volt. Na de szerencsére foglalkoztam honlapszerkesztéssel...

Railroad Tycoon II

A Railroad sorozat a Transport Tycoon sorozatból "fejlődött ki". Ebben csak vasútat vehetünk igénybe a szállításokhoz. Számomra kissé nehézkes volt a kezelése a játéknak, de ha kiismeri az játékos, szórakoztatóvá válhat! Javasolnám minden vasút rajongónak, hogy próbálja ki! :)

Képek:

Blitzkrieg

Egy haverom adta kölcsön ezt a játékot. Sajnos én nem játszottam vele... :( A villámháborúkról szól ez a II.világháborús RTS.

Néhány kép:

Micsoda elmék - A tudatosság megértése felé

Írta: Daniel C. Dennett.

Ezt a könyvet az osztályfőnökömtől, a biológia tanárunktól kaptam kölcsön. A téma, vagyis a tudatosság,öntudatosság, elme, gondolkodás, stb. úgy került szóba, hogy olvastam egy cikket egy olyan kísérletben, melyben egy ketrecbe bezárt szarkára ragasztottak egy fekete pöttyöt, majd beraktak egy tükröt a ketrecbe. A szarka rövid időn belül felismerte magát a tükörben, és elkezdte levakarni, ledörzsölni magáról a fekete pöttyöt. Persze van, aki ezen nem csodálkozik, de én igen. Szerintem nagyszerű, furcsa, és egyedülálló dolognak számít az állatvilágban az, hogy egy állat gyorsan felismeri magát egy tükörben, tisztában van/lesz azzal, hogy a tükörben megjelenített kép az ő maga. Nekünk embereknek ez hétköznapi dolog, de... Szóval én meglepődtem a dolgon.

A könyv egy jó témát ragad meg, miszerint "Van-e elméjük az állatoknak?". Sok, ehhez hasonló kérdés is elhangzik a könyvben, ami segít a probléma megoldásában, és végiggondolásában. Javasolnám a biológia érdeklődésűeknek! :)

Ratatouille - L'ecsó

Pénteken néztem meg Beával. Jó kis rajzfilm. Már egyre inkább kezdem megszokni a biológia ezen csodálatos oldalát, miszerint az állatok (most a patkányok) éreznek, gondolkodnak, álmodoznak, stb. Mintha természetes lenne! :) De a rajzfilm jó lett, igaz, nem csak a gyerekkorosztálynak való ez a film.


link a Port.hu-ra

Hölgyek

Megpróbálnék röviden bemutatni néhány női karaktert a videójátékok világából. Néhányukat megfilmesítették valamilyen úton-módon, így a filmesek is felismerhetik. Előre is elnézést a kevés szövegért, és a kevés karakterért... :(

Mona Sax

A Max Payne-ben, és a Max Payne 2-ben szerepel. Ő Max szeretője, a második részben kifejezetten szerelmes lesz belé Max. Fontos tudni róla, hogy kíséri és segíti Max-et, ezáltal a játékos kötődni fog hozzá. Dícséretre méltó még a küzdőszelleme, és hogy kimenti Max-et az égő épületből, saját életét kockáztatva.



Alyx Vance

Alyx végigkíséri Gordont a Half-Life 2-ben, Episode One-ban, és az Episode Two-ban. A játékos kötődik Alyxhoz, aki kiélezett helyzetben megmenti, és kísegíti Gordont, illetve Gordon is segít neki. Céljuk ugyanaz, eljutni Eli Vance-hoz, a Társulással leszámolni...
Alxy az Episode Two-ban súlyosan megsérül, de a segítőkész földönkívüli lényeknek köszönhetően megmenekül.




Lara Croft

A Tomb Raider főszereplője. Elég régóta szerepel a "médiában". Tekinthető akár példaképnek is, ugyanis részben a "csinossága", részben a harciassága miatt lett népszerű. Érdekesség még, hogy A Tomb Raider játékokat nők is kedvelik. :) Többek között a nővérem is szerette a Tomb Raider játékokat...




Női karakterekből szerintem sosincs elég. Én rajongok értük, de ennek ellenére nem ismerik annyi női karakter. Még berakok néhány képet, és játéknevet, de a karakterekről sajnos nem tudok sok mindent mondani... :(

Prince of Persia

A Prince of Persiának szerintem a Sans of Time, Warrior Within, The Two Thrones részében találhatóak szépen megjelenített női karakterek. Csak egy a sok közül...



Left for Dead

A játékot nemrég dobta piacra a Valve. Én szeretem a játékaikat. Remélem ti is! :)



Jill Valentine

Resident Evil-ben játszik!*



*Módosítva: 2008. október 25.

Bánk Bán

A Bánk Bán kötelező olvasmányunk, és éppen holnap írunk belőle olvasottsági dolgozatot. Nyár elején, és az múlthéten is elolvastam, de furcsa érzéseim vannak a művel kapcsolatban. Ugyan tetszett a mű formája (verses), és érthető volt számomra minden párbeszéd, de...
"Rettegj szerencsédtől!" - Mondta Mikhál Bán Gertrudis királynénak. Gertrudisról ugyebár tudni kell, hogy elnyomta a magyar nemzetet, és saját nemzetéből érkező embereket ültetett a magyar hivatalokba... Szerintem még sorolni lehet az okát annak, hogy a magyar nemzet utálta Gertrudist, és meg akarták ölni. (A királyt szolgáljuk, de egy királyné ne uralkodjon rajtunk...)
Furcsa számomra az is, ahogy végződik a mű. A király megbocsát Bánknak, és nem ítélteti el, mert "Isten megadta méltó büntetését Bánknak". (Bánk felesége, Melinda meghalt.) Szerintem ez a két dolog nem egyeztethető össze. Amikor nyár elején olvastam a könyvet, végig azt vártam, hogy Bánk Bán legyen a király, és a magyar nemzet sorsát megváltoztatja. De mind történelem órán/történelem tudás fejlesztése során, mind a mű kétszeri elolvasása során rá kellett jönnöm, hogy nem. Bánk talán csak egy báb a műben. Ő lesz az, aki tőrt döf Gertrudisba, ő lesz az, akinek felelnie kell a helyzetért, de ez mégsem történik meg. Helyette elveszíti a számára legfontosabb személyt, a szerelmét.

Traffic

Mai nap megnéztem ezt a filmet. Osztálytársamtól kaptam, de már nem igazán tudom, hogy miért, vagy mi célból. Valószínűleg tanulmányozási célból, és tanulmányozni volt mit rajta...
Nagyon jó film. Végre egy olyan film, amely kimondja az igazságot. Nem lehet győzni.

A drogelleni háborút nem nyerhetjük meg.

Bár a film a heroin és a kokain elleni harcokról szól elvileg, mégis, drog alatt érthetünk sok mindent. Én konkrétan minden olyan szert drognak vesznek, amelynek folyamatos hatása alatt lenni, illetve folyamatos használata káros az egészségre, és nélkülözéskor az illetékesek idegi állapotából megállapítható, hogy függők.
Szóval ezt azért hoztam szóba, mert bár Magyarországon annyira nem elterjedt a kokain és a heroin fogyasztása, helyette az emberek nagy része mással él. Legjobb példa a füvezés, de én idebökném az alkoholizmust, és a dohányzást is. A dohányzás azért kitüntetett téma a számomra, mert anyám, és az idősebbik nővérem dohányzik, és természetesen nehezen viselem el. Alkoholistákat nem ismerek, füvezős ismerőseim meg vannak a távolban, de egyre inkább elfogadom ezt, és azt kell hogy mondjam, szokásossá válik a mai világban... (mármint a füvezők jelenléte).
Amit még írnék, hogy nem csak a kábítószerek/drogok használatát/fogyasztását kell betiltani, vagy megakadályozni. Vagy nem csak a már függőket kell leszoktatni. Ezek nem igazán megoldások. A megoldás ott kezdődik/kezdődne, hogy megelőzzük a dolgot. Ez nyilván nehezen megy, és pont ez a baj a mai világgal. Szerintem a megelőzés nem ott kezdődik (vagy nem csak ott), hogy felvilágosítjuk a kicsiket, hogy izé, ne drogozz, mert rossz. Nem. A családi hátterekkel, a világgal, a politikával, az oktatással, a közösséggel, minddel gond van. Ezeket kéne igazából megoldani. Na szerintem ez vár ránk, a mi korosztályunkra. Oldjunk meg mindent, tegyük széppé és csodálatossá a világot!

Álom

• Megyünk az angol csoporttal egy elhagyatott helyen órára. A terem egy leroggyant épület volt. A tanárnő vagy velünk jön a sor végén, vagy késve érkezik oda.
• Mi ültünk padokban. Én középen, talán a 2. sorban ülök.
  
• Megkezdődik az óra. A tanárnő szép, csinos, de az arcára nem emlékszem. Huszonéves lehet. Most először értettem az angol órából valamit. Egész jól éreztem magam. A tanárnő néhány kérdésére válaszoltam.
• Kicsöngetés. Kicsit elszomorodok.
  
• Többiek, érdekes módon élen egy csoporttársammal (egyébként hölgy), elmentek óra végén, (ő rá elég sokat néztem), én meg valamiért lemaradtam.
• Vagy odamentem a tanárnőhöz beszélgetni, vagy egyszerűen együtt indultam el vele.
  
• Elkezdtünk ismerkedni. Tetszik az egyénisége. Néha ránéztem a mellére. Vagy meghívtam valahova egy üdítőre, vagy pedig sétáltunk a viszonylag furcsa kinézetű vidéken. Elmondtam neki a bánataimat. Ő is mesélt a bánatairól, de keveset. Beszélgettünk magunkról. Lelkileg közel érzem magamhoz, és megkedvelem őt. Átölelem valamiért. Szorítom. Szeretem.
• Átölelés közben a fejemet a keblére hajtom. Sírok. Nem tudom, hogy ő hogyan reagál, de még inkább megszeretem. Hagyta, hogy öleljem, és a fejemet a mellén tartsam.
  
• Először összekulcsolom a két kezemet, és úgy szorítom. Aztán simogatom a hátát, és a popsiját. Sima. Finom. Hihetetlen jó érzés. Nem bírom levenni a kezemet róla. Megpuszilom a nyakát, és a mellére is adok egy csókot.
  
• Egy-két szóra felhajtom a fejemet, és szót váltunk. Felnézek rá. Szemét nézem. Visszanéz rám. A szeme érzelemdús. Könnyezek.
• Kimarad valami, vagy ugrás történik.
• Egymás kezét fogjuk, érzem a keze melegét, nézem az arcát, de mégsem látom. Szép. Csinos. Nagyon szeretem. Megpuszilom az arcát sétálás közben.
  
• Beszélgetünk

Vége. Itt félbemarad a történet.

Család

Régóta szerettem volna erről írni, de sosem tudtam, hogy hogyan kezdjek neki, és mit írjak. Azt sem tudom persze, hogy kinek írjam, és miért... Már előre érzem az "előítéleteimet", a hülye képzelgéseimet stb. De nem baj. Megpróbálom leírni, amit leírok.

Családom:
Anyám: Igen. Ő kulcseleme a családnak. Részben azért, mert ő hozott a világra, részben pedig azért, mert ő a család kasszájának a vezetője. Ez elég nagy baj, mondom legalábbis én, de szerintem más is ezt mondaná. Katasztrófálisan vezeti a kasszát, és nem tudja beosztani a pénzt. Erről még majd írok.

Idősebbik nővérem: Ő csak féltestvérem, ezért részben emiatt nem szeretem annyira, részben amiatt, mert nem önzetlen velem szemben, nem kezel mindig emberként, nehezen ért meg, és értetlenkedik állandóan. Nagyon gyakran elfelejt engem, és minket. Itt most nem a születésnapra, meg ezekre gondolok. Szerintem igazán foglalkozni az emberekkel/családtagokkal hosszútávon kell. Avagy megbeszélni a fontos eseményeket, néha koop tevékenységeket csinálni, röhögni együtt, és mesélni. Ez. Nem az, hogy szia öcsi, bódog szüjinapót, itt a Jáááááték!. Ez még megalázó is.

Fiatalabbik nővérem: Őt rettenetesen imádom, annak ellenére, hogy erről ő kevésbé tud. Ha kiszakadok a családból, vele szeretném a leginkább tartani a kapcsolatot. Egyébként ő a legértelmesebb, és legtalpraesettebb is. Olyan igazán ember. Bár néha nehéz megérteni őt is, és neki is vannak hülyeségei. Igen, hülyeségei. Gondolok most a számítástechnikára. Nem az a baj, hogy nem ért hozzá (Ugyan, nem is várhatom el tőle, hogy hacker legyen), hanem az, hogy nem úgy áll hozzá, ahogy illene, és nem úgy kér segítséget, ahogy kellene, és nem úgy kér meg valamire, ahogy kellene. De nem baj. Ezek ellenére is szeretem, és csak én vagyok nagyon kritikus, amikor oltom a számítástechnika tudását.
Nagyon fontos emlékeim vannak róla, és talán azt tudom mondani, hogy erősen kötnek vele össze a szálak. Sajnos mostanság ez egyre kevésbé tükröződik. Pedig mennyire feltűnő, hogy a női ideálomat Ő róla alkottam. Ő volt az egyetlen számomra igazán hűséges, és aranyos nő. Nem azt mondom, hogy nincs más ilyen, hanem azt, hogy ő számomra betört az életembe. Nem tudom, hogy mennyire lehet ő tisztában ezzel. Már tervezgetem, hogy hogyan fogok foglalkozni a gyerekeivel. Ebből is látszik, hogy vele szemben önzetlen szeretnék lenni. Még ha nem is sikerül. Még ha nem is így szokott történni.

Apám: Ő igen furcsa ember. Kb. 9 éves voltam, amikor elment, majd talán 10,5 -11,5 éves koromig volt újra velünk. Mindebből az szűrhető le, hogy gyakorlatilag elfelejtett felnevelni, és nem foglalkozott velünk annyira sokat. De nem haragszom rá. Annyira felesleges mindenkit megutálnom a hibái miatt. Csoda, hogy apámat értem meg a leginkább. Talán, mert én is olyan lázongó egyéniség vagyok, mint ő. Talán mert értem, hogy mi baja voltam anyámmal, ami lassan az én bajommá is válik. Néha kicsit félek, hogy anyám úgy fog engem kidobni, mint ahogy apámmal azt tette. (Annak ellenére, hogy be kell látnom, apámat jogosan dobta ki.) Elég nehéz többet mesélnem róla, mert nincs semmilyen szemszög, amiből érdemes lenne most mesélni róla.

Szóval a család pénzügyi helyzete: Nehéz megmondani, hogy gazdagok, vagy szegények vagyunk, de nem is akarom megmondani. A gond nem az, hogy melyik/adott körbe tartozunk, hanem az, hogy alapvető fenntartásainkkal is gond van. Persze most megint ócsárolnám anyámat, hogy milyen rosszul ossza be a pénzét. De ez sajnos tényleg így van. Szerintem túl sokat költ bizonyos dolgokra (cigi, vendéglátó cikkek, stb.) Nemrégiben egy veszekedésben közölte, hogy nem vett magának egy ruhát sem az elmúlt időkben. Ez igaz, és ennek örülök, csakhogy ez nem menti fel semmi alól. Ugyanis naponta simán elszív egy doboz cigit, amit kb. 400 forint. 1 hónapra ez 12.000 forint, és szerintem kibaszott sok. Gyerekek. Számoljátok ki. Ennyi a villanyszámlánk. És persze, mondaná anyám, hogy cigizik, nem kerül sokba. Na és? Mindenkinek van függőszere. Na a faszt. Ez az, amit nem fogadok el. Igen. Most mindenki mondaná, hogy számítógépezek. Valaki számolja ki nekem a számítógépezésem költségeit. Mert mondom most, hogy nagyon alacsony, arról nem is beszélve, hogy egyik gépet sem én használom mindig, és különben is, próbálok takarékoskodni (készenléti állapot, monitor kikapcsolása, stb. ). Aki nem hiszi, járjon utána. Internetköltség? Kezdjük azzal, hogy egy normális ember normális árú netet fizet (3500 Ft. Ez sok? És tulajdonképpen még anyámnak is kell néha az internet... Arról nem is beszélve, hogy megint nem csak én internetezek.) Erről szerintem sokáig lehet beszélgetni. De egy kicsit ugorjunk témát.
Kölcsön pénz. Van amikor az ember szorult helyzetbe kerül (anyám "adósságba" verte magát), ezért felvesz kölcsönt hakra-vakra, és ígérgeti, hogy majd visszafizeti. Kezdjük azzal, hogy nem tudná visszafizetni, és nem is fogja visszafizetni. A legrosszabb, hogy mindenki tudni fogja, hogy én nem adtam anyámnak 100k-t, tehát önző barom vagyok. Ez igaz. De nem is igaz annyira. Ilyen körülmények között miért adjak pénzt? Anyám nem tudná kifizetni az egyetemi éveimhez esetleg szükséges költségeket, tehát jó okkal tartogatom a pénzt. Anyám eddig is félig-meddig fizette ki a kölcsönöket, tehát jó okkal félek, hogy nem kapom vissza a pénzemet. Nővéreim nem szoktak anyámnak kölcsönt adni, tehát nem érzem úgy, hogy nekem most kötelességem lenne pénzt adni. Anyám még csak meg se indokolta (teljesen), hogy miért kell neki 100k. Oké, hogy számlákat be kell fizetni, és? Komolyan. Ilyenkor, ha szükség lenne rám, kedvesek és aranyosak velem. De amint elmúlt az "önzetlenségem", rögtön én vagyok a világ legrosszabb embere. (Nos, ez igaz, de normális családban senkit sem baszogatnak.) Ja, és én már látom a következő 20-30 évet, amikor nekem "kéne" eltartanom anyámat. Ezt félig-meddig szeretném is megtenni, de kiváncsi vagyok, hogy mi lesz belőle. Meddig fogom tudni anyámat elviselni, és egyáltalán sikerül-e addig tanulnom, hogy "igazán" sokat kereshessek, és megengedhessem magamnak, hogy a drága anyucikámat is eltartsam. Itt most mondanom kéne, hogy én nem érzem úgy, hogy olyan jól tart engem anyám. Itt most nem a napi üdítőre gondolok. Nem, azt már nem sajnálom. De azt, hogy az osztálypénz nincs kifizetve, amikor a mindkettő nővéremnek ez járt, akkor nekem miért nem? Ilyenkor kéne lennem a család férfijának, és álljam meg a helyem. Igen. Ez van. Legyek egyszerre a család vezető férfija, de mégis fogadjam el, hogy kurvára nincs semmi szerepem. Minden döntést tőlem függetlenül hoznak meg. És én még agyalok agyon, hogy ha apám elment itthonról, akkor ugyebár én vagyok a férfi... Akkor ugyebár új szerepet kéne tisztességesen betöltenem, stb. De nem. Nem is engedik, hogy ezt megtegyem (annak ellenére, hogy néha nagyon megkövetelik), de már nem is akarom ezt megtenni... Szelekciós hulladék akarok lenni. El akarom felejteni a világot. El akarok tűnni innen. Nem e világra születtem én.

Álom (2.)

• Van egy villám valahol. Nem tudom, hogy hol. Valamilyen úton módon megismerkedem egy nálam fiatalabb, középiskolás lánnyal.
• Egyik nap elkísértem őt. Összebarátkozunk. Megadom neki a címemet.
• Egy következő nap csöngetnek. Ő az. Kérdezem, hogy mi cél hozta erre?...
  
• Beengedem, körbevezetem a házban, legalábbis megmutatom neki azokat a helyeket, amelyek után ő érdeklődött. Először félek tőle, hiszen fiatal, és nem tudom, hogy mit akarhat. Lehet, hogy tönkretesz valamit.
• Meg akarja látogatni a fürdőszobát, de ebből vita bonyolódik ki. Én nem tudom, hogy miért akar a fürdőszobába menni, ő pedig nem mondja el. Végül ki sem derült. (Én először perverz dolgoktól féltem, ugyanis ezt részben elítélem, részben pedig nem akartam volna vele lefeküdni. Nehéz elmondani, hogy miért, így ezt nem is teszem meg. Másrészt, megint féltem attól, hogy széttör mindent.)
  
• A konyha, és a nappali között is kialakul egy vita, miszerint én nem vagyok vele elég kedves. Igazat adok neki, majd próbálom elengedni magamat. Lefekszem a márvány padlóra, és szerterakom a karjaimat, lábaimat. Elmondom neki, hogy mennyire nehéz így élni, és hogy mennyire nem vagyok önmagam. Mondom neki, hogy bírom őt, és kedves szeretnék vele lenni. Lefekszik ő is mellém, tisztes távolságra, és úgy beszélgetünk.
• Megkérdezi tőlem, hogy miért nincsen teli drága festményekkel a ház. Miért ilyen üres... Én mondom neki, hogy szeretem a nyers szépséget, és a régi otthonomban nem szerettem azt, hogy minden túl volt töltve, mindenhol sok minden volt, és rontott az összhangon. Szeretem ennek a háznak az ürességét. Na jó, azért picit túl üres, ezért lehet, hogy egy üres falra, melyet megmutatok neki, rakok egy nagy posztert. Elsőnek egy Max Payne 2-ős kép jut eszembe, amit a falra elképzelek.
• A beszélgetés valahol itt félbemaradt, és váltás történik.
• Másnap, vagy a további napok egyikén nagyon váratlanul újra becsönget. Ezúttal 2 barátnője is van a háttérben, amin külön felhúzom magam, de próbálom megőrizni a higgadtságomat. Mondom neki, hogy rossz időpontban jött, mert épp van egy vendégem, akivel ügyeket intézek. Ő egész jól fogadja a hírt, de azért erőlködik, hogy itt maradhasson. Én újra elkezdek félni, hiszen nem tudom, hogy mit akarhatnak, vagy mit fognak tenni. Ezért kitalálok valamit. Megbeszélem vele, hogy feljön a szobámba a két barátnőjével, és ha figyelmesen, normálisan végig tudják ülni a beszélgetést, akkor szabad a pálya. Ez persze sokféleképpen érthető, de szerintem ő nem gondolt semmi hülyeségre. Valóban megtörténik ez, míg én egy konkurens vállalat tulajdonosával, vagy igazgatójával beszélgetek. Valami fúzió, vagy felvásárlás lesz a téma. Az illető közli azon gondolatát, miszerint a hölgyeknek nem való a téma. Én mondom neki, hogy szó sem lehet róla, itt maradnak. Végül jelzem neki, hogy a számokat írja papírja. Itt a pénzügyi összegekre gondoltam. Valamiben megegyeztünk, és megbeszéltük, hogy majd folytatjuk részletesebben a dolgot. Elköszönök tőle, lekísérem a kapuig. Azután visszamegyek a szobába.
• Itt valami beszélgetés kezdek a lányokkal, vagy helyesebben A lánnyal. Gratulálok neki, és a barátnőinek, hogy végig tudták ülni csendben, és nyugisan. Végül emlékeim szerint egyszer röhögtek, de halkan.... Végignézek rajtuk, és gondolom magamban, hogy csinosak. Ezt közlöm is velük, amin kicsit elpirulnak, és röhögnek is. Eszembe jut, hogy mennyire furcsa helyzetben vagyunk, hiszen én sokkal idősebb vagyok, és jó körülmények között élek, ezek a lányok pedig lehet, hogy nem olyan gazdagok. Vajon mit akarhatnak tőlem?
• Valami olyasmit beszéltünk meg A lánnyal, hogy ők szeretnének fürödni a medencébe. Ez ellen annyira nem tiltakoztam. Megmutattam nekik a medencét.
• Itt egy ugrás történik.
• A lány megkérdezi, hogy miért vagyok vele ilyen hideg. Én nem tudok először válaszolni rá, kicsit meglepődöm. Aztán valamennyire elmondom neki, hogy a pénz nem boldogít, és hogy furcsa, hogy így meggazdagodtam. Azt is elmondom neki, hogy zavar a korkülönbség. Ő nem érti, majd magyarázom neki, hogy én régebben elleneztem a nagy korkülönbségű kapcsolatokat. Szerintem irreális, baromság. Biológiailag is katasztrófa (erre ferde szemmel néz), és egyébként sincs értelme, meg jövője. Biztos, hogy az ilyen kapcsolatokban nem szeretet/szerelem van, hanem más. Ekkor elkezdek kényesebben beszélni, amit szerintem nem kellett volna. Ő is furcsán néz, de türelmesen hallgat. Mondtam neki, hogy egy idősebb férfi, ha fiatal lánnyal jár, az azt jelenti, hogy az idősebb férfi egy szelekciós hulladék. Ő csak gyereket akar, kapásból szaporodna a párjával. Ez azért nem történik meg, mert tulajdonképpen ez esetben a férfiak várnak, hogy a csajuk felnőjön, és csak akkor csináljon nekik gyereket. Ezen nagyon ideges leszek, és nehezen tudom folytatni a mondókámat Neki. Aztán azzal folytatom, hogy a fiatalabbik lány menőségnek érzi azt, hogy idősebbel jár. De a lány meg nem gyereket akar, hanem azt hiszi, hogy a barátja felnőtt, érett, tökéletes pár. Tapasztalt. Ez nagyon nem így van. Valószínűleg a párja pont, hogy tapasztalatlan, hiszen szelekciós hulladék. Én a hasonló korúakból álló párkapcsolatok mellett állok. Erre Ő nem nagyon reagált. Megbántam, hogy így próbáltam neki magyarázni, és ki akartam oktatni.
• A beszélgetés mégiscsak folytatódik valahogy úgy, hogy attól még nem érti, hogy ő miért ne barátkozhatna velem. Én mondom neki, hogy barátkozhatunk persze, ez nem gond, de a kapcsolat....
  
• Itt van vége a történetnek. Nem tudom, hogy hogyan folytatódott, és félek, hogy a Vele való kapcsolatban rontottam, hisz megint pofáztam valami olyasmiről, ami kényes téma. Alig ismertem őt, és már felhoztam a kapcsolat témát.
  
• Van egy elveszett szála is a történetnek. Ennek az a lényege, hogy én az Ő lakásukban vagyok, és éppen vacsorázunk a szüleivel együtt. Az ennivaló finom. Témaként elhangzik az, hogy hogyan ismertük meg egymást, milyen körülmények között élek, és hogy ők milyen körülmények között élnek. Ezen elkezdtem gondolkodni. Bántott ez a pénzügyi kérdés...

Vége.

Bagós banyák

Régen néztem filmet, és tényleg régen láttam egész normális filmet.
Szerintem nincs értelme teljesen elmesélnem a történetet. A tok hátulján meg szerintem rettenetesen rossz szöveg volt... Kb. Annyit kell tudni, hogy van 3 középiskolás lány, akik nagyon jó barátok, és "fejest" ugranak az életbe. Mindegyikőjük akar magának egy pasit.
És persze ki-hogy próbálkozik.
http://www.port.hu/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_film_id=50298
Itt a link. Kissé furcsa, hogy nincs semmi leírva róla...

Szabad délután

Van végre egy szabad délutánod. Mert hajtás van a suliban, vagy a melóhelyen, vagy akárhol. Szabad vagy. Csinálhatnád a hobbiddal kapcsolatos dolgokat. Találkozhatnál a haverjaiddal. Leihatnád magad. Jól érezhetnéd magad. Csajoddal foglalkozhatnál.

Aztán rájössz, hogy nincsenek haverjaid, nincs pénzed piára, szar kedved van, és nincs barátnőd, akivel foglalkozhatnál.

Október 6.

Megemlékeztünk, meg minden. Mindenkinek ugyanaz volt az október 6. Kivéve persze nekem. Mert mi is lehetett volna, mint az, hogy volt egy jó előadás az osztályban, melyet a hölgyek tartottak, és nekem nem sikerült semmit sem hallani. Egész jó érzés. Látni, hogy életképtelen vagyok.
Aztán megírtuk a tesztet. Ki mire emlékszik az előadásból? Én - semmire.

Fizika házidolgozat - Fonálinga

A fonálinga :)

A fonálinga lengésideje egyenesen arányos az inga hosszának gyökével, és fordítottan arányos a nehézségi gyorsulás gyökével...
T=2*PI*gyök(l/g)


szólj hozzá: Ingás kísérlet

Mai nap

Ennek a hétnek is vége lett. A címben ott van. Mai napi programunk az volt, hogy megpróbáltuk megcsinálni a fizika házit. Jó, végülis nem csak próbálkoztunk, hanem valamennyire sikerrel is jártunk, de sajnos nem készültünk el. Furcsa volt,hogy ennyi idő elment rá (suli után egyből átjöttünk, is kb. 19.20-kor fejeztük be a munkát.

A feladat az volt, hogy készítsünk egy xy hosszúságú fonálingát, amely lengésre merőlegesen húzzunk el egy papírt, és ábrázoltassuk valahogy, hogy milyen mozgás van a lengésnek.

Várható volt, és hála a jó égnek ki is jött ez az eredmény, hogy a fonálinga által "rajzolt" ábra egy sinusz görbe.

Sajnos most csak ennyit tudok írni. Kicsit hihetetlen, hogy eltelt 1 hét, és ennyit írtam. Vagy inkább szomorú. Őszintén sajnálom, hogy ez a sorsunk... Én nehezen látom be, hogy ennek így értelme van. Persze bennem is van hiba... Nem tudom tagadni...